A kulturált pálinkafogyasztás – bár vannak, akik szerint e fogalom nem is létezik – az egészséges pálinkafogyasztással ekvivalens. Eleink annak idején a nehéz mezőgazdasági munka, vadászat vagy csata előtt, felélénkülés és a nehéz, tápláló, zsíros ételek okozta teltségérzet megelőzése céljából gyakran egy-két kupica pálinka elfogyasztásával tették reménytelibbé a nap kezdetét.
A földeken kemény fizikai munkát végző emberek ezt a früstök (frühstück, reggeli) idején vagy délidőben megismételték, a pálinka az élénkítő hatáson kívül energiát is szolgáltatott a fáradságos, hosszú, nehéz munkanap alatt.
Télvíz idején a hideg ellen is hatásos szernek bizonyult. A perifériás vérkeringés fokozása révén javította a bőrfelület hőellátását, magyarán csökkentette a fázás érzetét. Éppen ebben rejlik eltúlzott mértékű fogyasztásának egyik legnagyobb veszélye, a hidegérzet hiánya és az öntudat beszűkülése, majd a szabadban történő elalvás sok ember fagyhalálát okozta. Ugyancsak erre vezethető vissza, hogy a kihűlt embert legelőször betakarták, majd pár csepp konyakot, pálinkát vagy valamilyen, rendelkezésre álló égetett szeszt próbáltak megitatni vele.
De nem csak hétköznapjainkat szőtte át a pálinkafogyasztás sok vélt vagy valós előnye.Ünnepek alkalmával, az ünnepi étkezés előtt étvágygerjesztő, azt követően pedig hangulatjavító feladatot töltött be.